Ma arról mesélek, hogy miképp választottunk nevet a babának. Nos, mindenképpen magyar néven gondolkodtunk, ám sajnos nem találtuk meg azt, amely mindkettőnk számára szépen zengett volna. Fontos szempont volt persze az is, hogy a “Tihanyi Tóth” után jól hangozzék a kiválasztott keresztnév…

Mindketten szeretjük az ősi magyar történelmet, sokat foglalkozunk ezzel a témával. Egyik éjszaka Rita egy könyvet olvasott, és állandóan megakadt a szeme egy néven. (Mondani viszont nem merte – talán azért, mert addig egy névben sem tudtunk megállapodni…)

Aztán – alig pár nap múlva – az ercsi művelődési házba hívtak minket szerepelni, ahol épp Pallay Kovács Szilvia festőművész képeiből rendeztek kiállítást. Az előadásunk után körbejártam a termeket. Lenyűgöztek a kiállított képek és kirohantam Ritához, azzal, hogy a képek gyönyörűek, gyere be, ezt látnod kell neked is!
Ő be is jött, s a 30 – 40 kép között, a terem túloldalán egyszer csak észrevett valamit, mire csak ennyit mondott: “Nimród”! Még közelebb lépett, s ekkor meglátta a kép alatt a címet, amely ugyanez volt: “Nimród”.

Ritának ez nagyon tetszett… azután otthon meg is beszéltük, hogy a név, ami mindkettőnknek tetszik és kerülget bennünket, a “Nimród”.
S mivel közeledett a születésnapja úgy döntöttem, meglepem ezzel a képpel. Megkerestem a festőművész hölgyet, és megvásároltam neki a festményt, mely azóta is nappalink dísze!